Természeti Környezet

Berzence topográfiai szempontból a hazánk DNY-i részét magába foglaló Dunántúli dombság nagytájban és azon belül, a Belső- Somogy középtájban helyezkedik el.

A település környezete földtani szempontból medence területnek minősül, amelynek paleotikus medence aljzata a 2000 m-től a 4500 m mélységet is eléri.

Geomorfológiai jellemzőit tekintve a község a Dráva folyó völgye és a Belső-somogyi homokvidék határán fekszik. Területén a tájegységeket elválasztó magaspart változatos domborzati viszonyokat hozott létre a patakok völgyeinek találkozásában.

Talajaink a földrajzi elhelyezkedés következtében a homok és az öntés talajok közé sorolhatóak. Leggyakoribb talaj típusok a barna erdőtalajok, melyek között kovárványos barna erdőtalaj is előfordul. A réti öntéstalajokon gyakoriak a kavicsos foltok, melyek az ős-Duna és a Dráva egykori vízjárásának következményei.

Az éghajlati tényezők tekintetében a Dunántúli dombságra jellemző átlag értékekkel találkozunk. A napsugárzás évi átlaga 445 KJ/m2, maximuma júliusban, minimuma decemberben van. A napsütéses órák száma meghaladja az évi 2000 órát, az égbolt 50-55%-ban borult.

Az évi középhőmérséklet 10-10,5 Co, a leghidegebb hónap a január, a legmelegebb a július. Az uralkodó szélirány a DNY-ÉK-i, a csapadék évi mennyisége 750-800mm - viszonylag egyenletes eloszlásban.

A település vízrajzának meghatározója a földrajzi elhelyezkedés. A terület fő felszíni vízgyűjtője a Dráva. A településen áthaladó mély árkokban húzódó patakok - a Tekeres-berki, a Lipáki és a Vadaskerti - vizei a Dombó-csatornán keresztül táplálják a fő vízgyűjtőt.

A kavicsos üledék bányászatának következtében több hektáros bányató alakul ki az úgynevezett Garics-i területen. A patakok széles és mély árkain számos halastó és víztározó található. A Dráva vízgyűjtőjének felső területein a talajvíz a terepfelszín lejtésével ellentétesen emelkedik, a völgysíkban a vízállás magas, ingadozása csekély.

A községet zárt erdők, szántók, rét és legelő területek, liget és legelő erdők határolják. Változatos flórájának botanikailag értékes elemeit a Duna-Dráva Nemzeti Park védett területein találjuk.

A Lankóci erdő különösen tömeges tavaszi Tőzike virágzásáról, továbbá a Kockás liliom előfordulásáról nevezetes. A terület jellegzetes növénytársulásai a gyertyános-kocsányos tölgyes, az égerliget-égerláp komplexek és a keményfa ligetek. A ritka és védet fajok közül megtalálható itt a Borostás sás, a Lápi csalán és a Nyugati csillag virág is. Különleges értéket képvisel a "Vecsenyei erdő" és a községtől északra fekvő láprétek. A sás-, és láprétek főbb védett növényei a Mocsári kosbor, a Szibériai nőszirom és a Kálmos, de megtalálható a Keserű kakukktorma és a Pikkelyes sás is.

A "Vecsenyei erdő" tölgy-kőris ligeterdő komplexében Szálkás pajzsika, Szúrós csodabogyó és Pirító gyökér is él. Az illir gyertyános-kocsányos tölgyesek növényei közül a Békakonyty, a Madárfészek és a Pirító gyökér fordul elő a legnagyobb számban.

A helyi faunát alapvetően meghatározó tényező a víz. A nedves élőhelyek élővilága a fauna tekintetében is védelem alatt áll. A területen ismert a Fekete gólya, értékesek a kétéltűek szaporodási helyei. A hüllők száma jelentős, különösen a Kockás sikló állomány, de a magasabb területeken a vipera fajok is gyakoriak.A településtől délre húzódó területeken és a szórványosan elhelyezkedő vadföldek közelében a Macska bagoly és az Egerész ölyv gyakori, de észlehető a Réti sas is.

A természet és a társadalom kölcsönhatásából kialakult egyedi tájértékek között található az anyagnyerő helyként szereplő kavicsbánya-tó. Ma már többcélú hasznosítású tájelemként van jelen és üdülésre, pihenésre is alkalmassá tehető.

A helyben található földművek közül említendő érték a Dombó csatorna, a fás növények közül a "Remiz" idős tölgy fái és a fás legelők.

Kiemelésre méltó a tájértékek sorából a település központi részén található középkori várrom, mely a palánk erősítésű vár téglafalú tornyának romját és a "várdombot" foglalja magába.

Épített örökségünk része a Festetics család vadász kastélya, a római katolikus plébánia -templom, a Szent Antal kápolna és a Jézus Szíve kápolna valamint az Árpád téren levő "Nepomuki" szoborcsoport. A község bel- és külterületén felújított feszületek találhatók.

A nagyközségi önkormányzat közel félszáz homlokzatot helyezett védelem alá a több száz éves posta-fogadó épületé-vel együtt. A központi elhelyezkedésű posta-fogadó épületéhez szervesen kapcsolódik a Makovecz Imre által megálmodott új épület-szárny, amely a művelődési háznak ad otthont.